Dévaványa lakossága
Dévaványa lakossága 7054 fő a KSH adatai szerint.
Település adatok
- Település neve: Dévaványa
- Lakosság: 7054 fő
- Irányítószám: 5510
- GPS koordináta: N47.03 E20.959
- Terület: 216.55 km2
- Ebből belterület: 7.2 km2
- Ebből külterület: 209.35 km2
Dévaványa címere
Címer eredete és jelentése
Dévaványa rendkívül színes múltú település, hol Heves, hol Békés, hol pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéhez tartozott, nevezték birtoknak (possessio), falunak (villa), sőt mezővárosnak (oppidum) is. Első ismert említése óta (1332: villa Vana) tucatnyi birtokosa volt.
Dévaványa címere: Kerek talpú pajzs kék mezejének zöld udvarán jobbra vágtató ezüst paripa, rajta ezüst szegélyű vörös süveges, vörös öltözékű, ezüst öves, fekete csizmás lovas ül. Ezüst szegélyű vörös mentéje panyókára vetve; arca, kezei természetes színűek; bajsza, haja fekete. Jobbjában aranyos markolatú ezüst szablyát emel feje fölé, baljában a fekete kantárt fogja. Nyeregtakarója kék szegélyű vörös, nyerge fekete.
A pajzson enyhén jobbra forduló, természetes színű, pántos tornasisak helyezkedik el, nyakában arany medalionnal. A sisakon ötágú, nyitott, leveles arany korona van. A sisakdísz balról jobbra kinyúló, természetes színű páncélos, vágott kar, kezében (a pajzskép egy motívumát ismételve) aranyos markolatú ezüst szablyát tart. A foszlányok, akantuszlevelet mintázva, jobbról kék és arany, balról vörös és ezüst színűek.
Jóllehet, egykori birtokosai ismert címerén (Kompolthi, Országh, enyingi Török, Novotha, Halassy stb. családok) hasonló címerrajzolattal nem találkozunk, mégis –úgy érezzük– a település címere az ún. beszélő címerek (tesserae loquentes) kategóriájába tartozik, ugyanis birtokosai szinte kivétel nélkül lovaskatonai szolgálatokat láttak el, a török időkben pedig e birtokot végvári lovaskatonák kapták meg zsoldként. Bizton nem állíthatjuk, de igen nagy a valószínűsége –a korabeli gyakorlatot figyelembe véve–, hogy III. Károly király idejében (1711-1740) nyerhette el a település azon pecsétet, amely alapján címerük készült (vö. ALTENBURGER-RUMBOLD II. 6.).
