Pusztamérges lakossága
Pusztamérges lakossága 963 fő a KSH adatai szerint.
Település adatok
- Település neve: Pusztamérges
- Lakosság: 963 fő
- Irányítószám: 6785
- GPS koordináta: N46.333 E19.683
- Terület: 24.39 km2
- Ebből belterület: 1.06 km2
- Ebből külterület: 23.33 km2
Pusztamérges címere
Címer eredete és jelentése
Pusztamérges címere álló, hegyes talpú pajzs, melyet hasítás oszt két mezőre. A jobb oldali aranymező zöld előterén vörös ruhás és vörös kun süvegkoronás leány fordul enyhén balra, jobbjában aranyos kelyhet tart, baljával zöld levelű szőlőfürtöt emel fölé. A bal oldali mezőt középütt két, bal haránt osztás tagolja három részre. A felső rész vörös mezejében zöld hármashalmon jobbra néző, szembeforduló, kiterjesztett szárnyú, ezüstszínezetű turul áll. A középső – gyakorlatilag pólyának is tekinthető – ezüstmező közepén fekete latin kereszt lebeg. Az alsó, kék mezőben hat darab ötszirmú, zöld magházú, ezüstvirág foglal helyet. A pajzsfő felső élére bíborszínű kun hercegnői korona került, melyet aranycsúcs és függőleges elhelyezésű, hosszanti, levélszerű arany ékítmények, alatta vízszintesen ezüstszínű gyöngysor díszít.
A foszlányok mindkét oldalon zölddel és ezüsttel szőlőlevél mintázatúak.
A címer az ún. beszélő címerek (tesserae loquente) kategóriájába tartozik. A kun leány emlékeztet arra, hogy e terület hajdan kun szállás volt, ahol IV. (Kun) László király is többször megfordult, s kedveseit is e vidékről választotta. (Ezért került kun hercegnői korona is a pajzsra.) A kehely és a szőlőfürt utal a foszlányokkal együtt (a későbbi keltezésű) szőlő- és borkultúrára, de arra a jámbor népmondára is, hogy László királyt szerelemféltésből itt ölték meg italába csempészett méreggel, innen eredhet a Mérges név is. (A valóságban az uralkodót a Bihar megyei Körösszegen karddal és tőrrel gyilkolták meg, a Mérges név pedig családi eredetű) A bal oldali hármashalmon álló turulmadár egyrészt ellensúlyozza a kun-mondát, jelzi a magyar hazához tartozást, s emlékezet a hősökre, akik e községből a két világháború poklában áldozták életüket a honért. Az ezüstpólya a Tiszát jelképezi felidézve, hogy egykor a „város” (Szeged) bérleménye, illetve tulajdona volt e terület, a fekete kereszt pedig jelzi, hogy német lovagrendnek is voltak erre birtokai. A stilizált virágok, az alma- és baracktermesztésre céloznak, amelyek – szőlővel együtt – hosszú időn át biztosították a község lakóinak megélhetését.
